A húsevő méhek húsos mézet készítenek
Hiszem, hogy nagy biztonsággal állíthatom, hogy mindenki látott már életében legalább egyszer méhet. Élénk színű, sárga-fekete csíkos testük szinte elhiteti az emberrel, hogy barátságos kis jószágok lehetnek. Persze aztán megtudod, hogy ezeknek az élénk bogaraknak elég csúnya fullánkjuk is van, amit habozás nélkül bevetnek rajtad, ha fenyegetve érzik magukat. És ott van még a méz, amit termelnek… talán a legfinomabb étel a Földön. Arról nem is beszélve, hogy ők felelősek számos olyan növény beporzásáért, amelytől függ a megélhetésünk. Szóval, általánosságban hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rájuk, mint egy olyan rovarra, aminek nagyon örülünk, hogy körülöttünk van… amíg rá nem jössz, hogy van egy húsevő unokatestvérük, ami könnyen lehet, hogy az egyik legrosszabb rémálmod főszereplője.
Igen, jól olvastad. Vannak méhek, amelyek csak húst esznek…és húsmézet termelnek az általad megszokott aranyló finomság helyett. A vidám dongónak ezeket a rémisztő változatait keselyűméheknek hívják. Míg a legtöbb méh a tápanyagot nektárból és virágporból nyeri, a keselyűméhek az elhullott állati tetemek húsából táplálkoznak. Ez persze azt jelenti, hogy a megfelelő alkatrészekre is szükségük van ahhoz, hogy képesek legyenek feldarabolni a halott húst.
A keselyűméheknek rendkívül éles állkapcsuk van, amit arra használnak, hogy lemészárolják a húsételüket. És akárcsak vegetáriánus rokonaik, ezt is méhszerű hatékonysággal teszik. Amikor az egyik méh talál egy ízletes, majdnem friss állati húsból készült döglött ételt, akkor feromonokat bocsát ki, hogy felhívják húsevő testvéreiket. Mint a kukacok, először befúrják magukat a tetemek szemébe, majd folytatják a húsok lecsupaszítását, és néhány óra alatt csontvázzá változtatnak egy egész tetemet.
Na most, valójában nem tudják az összes húst azonnal megenni. A nyálukkal képesek lebontani a húst, hogy aztán a speciális gyomortartályukba szívhassák, és visszaszállíthassák a fészkükbe. Otthon a húst az emésztőnedvükkel keverik össze, hogy ehetővé tegyék. Ez tulajdonképpen nagyon hasonló ahhoz, amit a hagyományos méhek csinálnak a virágporral és a nektárral. De ennek a folyamatnak az a lényege, hogy a hús ne rothadjon el, és megőrizze a táplálékot a méhek és a fiatal méhcsaládok számára, hogy később megehessék. Tehát, mint a hagyományos méhek, ők is mézet készítenek, ami, ha nem tudnád, alapvetően örökké eltartható. Persze nem olyan mézet készítenek, mint amilyet a szupermarketben találsz. Ők… húsmézet készítenek. Nem javasolnám, hogy kipróbáld, hogy olyan jó-e az íze, mint a hagyományos fajtának.
Azt gondolod, hogy ez a húsméz egyáltalán biztonságos az emberek számára?