A “vadhúsos” szó a vadhúsok kellemetlen vagy ismeretlen ízének leírására használt általános kifejezéssé vált. Ez a bizonyos állatokat övező megbélyegzés gyakran helytelen, de még mindig ürügyként szolgál arra, hogy bizonyos terméseket ne együnk meg. A valóságban a legtöbbször a rossz íz az emberi hiba eredménye.
Mielőtt elkezdenél ezzel a csúnya szóval dobálózni, nézd meg az alapanyagokat, az előkészítést és azt, hogy hogyan ápoltad a húst. Mi ment rosszul? A MeatEater csapat tagjai sem mentesülnek ezektől a hibáktól – nekünk is volt már részünk jó húsokból készült rossz ételekben. Íme néhány ilyen történet:
Brody Henderson
Néhány évvel ezelőtt meggyőztem a feleségemet és a fiamat – akik boldogan esznek mindenféle halat és vadat -, hogy próbálják ki az őzmájat. A probléma az volt, hogy ostoba módon egy vénséges öszvér szarvasbika máját választottam. Ha idegenkedsz a máj erős ízétől, egy jó tanács: a máj nem lesz jobb az öregedéssel. A legjobb, ha egy fiatal állatból származóval kezdjük. Az egyévesek mája a legjobb – ezek enyhe és kellemes ízűek. Az idősebb állat májának gyakran sokkal erősebb íze van.
Hogy még rosszabb legyen ez az étel, túl sokáig hagytam az átkozottat a forró serpenyőben, ami főbenjáró bűn, ha májról van szó. A túlsütött hús szaga majdnem olyan rossz volt, mint az íze. Mindent megtettem, hogy megjátsszam az élvezetet, miközben ők azzal küzdöttek, hogy le tudjanak fojtani egy darabot. Még én is úgy döntöttem, hogy néhány falat után bedobom a törülközőt. Ehetetlen volt. Mondanom sem kell, hogy a feleségem és a fiam azóta nem eszik szarvasmájat.
Sam Lungren
Tavaly szeptemberben, amikor a MeatEater munkatársaival, Miles-szal, Joe-val és Bennel felmentünk a hegyekbe szarvasra vadászni, megöltem egy tyúkpulykát az útról kiszúrt állományból. Miután letáboroztunk, megmelleltem a madarat, majd paníroztam zúzott Ritz Crackersszel. Ekkor jöttünk rá, hogy nincs nálunk semmilyen sütőolaj. Nem hagytam magam elriasztani, felforrósítottam egy serpenyőt a tűzhelyen, és beleöntöttem egy sört. Hogy teljesen világos legyen, az olcsó sör nagyon rossz helyettesítője az étolajnak.
Megettük az első mellet – ami egyáltalán nem volt rossz -, majd felszeleteltük a másikat, hogy egy kicsit tovább pirítsuk a serpenyőben. Hirtelen és különösebb előre megfontolás nélkül Ben előkapott egy üveg zöld Habanero csípős szószt a főzőkészletemből, levette a kupakját, és ráöntött. Azt hiszem, feltételezte, hogy van benne dugó. Nem volt dugó. Most a serpenyőben körülbelül egyenlő arányban volt pulyka és nukleárisan forró csípős szósz. Gyakorlatilag ehetetlen volt, de másnap reggel belekevertem egy doboz pörköltbe, és a maradékot le tudtam fojtani. Tanulság: csípős szósz mértékkel.
Ryan Callaghan
Az ökörszív az egyik kedvenc húsdarabom. Egyszer készítettem egy tésztát a lepusztult hűtőm tartalmából: szarvasszív és rukkola. A rukkola idősebb lehetett, mint sejtettem, és a zöldben lévő keserűség miatt a tészta ehetetlen volt. Győződjenek meg róla, hogy a hozzávalók frissek, emberek.
Hasonlóan rossz volt az az eset, amikor megpróbáltam pácolni egy libát, ami egy hétig feküdt, belsőségeivel együtt. Amikor megtisztítottam a libát, lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni a bélsár szagát, de meg voltam győződve arról, hogy a páclé és a füstölő majd elintézi. Csak egy ízlelés kellett ahhoz, hogy elkötelezzem magam amellett, hogy a szárnyasokat érlelés előtt kibelezem. Azóta is így teszek.
Miles Nolte
A libaszárításhoz hűtés szükséges. Ez egy értékes tanács, amit ingyen adok. A nehezebb úton tanultam meg néhány évvel ezelőtt, amikor meglátogattam azt a hawaii várost, ahol felnőttem. Újév napján a haverokkal volt egy régi hagyományunk. Nem számított, hogy milyen későn voltunk kint, vagy mennyire voltunk részegek előző este, hajnal előtt találkoztunk Dave házánál, hogy felpakoljuk a 27 lábas hajóját, és elinduljunk a nyílt tengerre tonhalat vagy mahit keresni. Azok tisztító reggelek voltak, bőséges hódolattal a torkolatnál, hogy megtisztuljunk és vezekeljünk az előző év bűneiért.
Egyszer több kiló kanadai liba szárított húst hoztam magammal Montanából, hogy karácsonyi ajándékként szétosszam. Ha nem tudnád, Hawaiin nem túl jó a liba vadászat. Bár Hawaii állami madara az őshonos nenei lúd, de veszélyeztetett, így nem ajánlom a lövöldözést. Mindenesetre az a tétel szárított hús, amit abban az évben készítettem, különösen finom volt, de a pácban nem volt rózsaszín pácoló só. Miután egy hetet töltöttem a szüleim házának meleg páratartalmában, hűtés nélkül, a szárított hús néhány darabja olyan szakállat növesztett, amit a portlandi hipszterek is megirigyelhetnének. Sajnos nem vettem észre ezt a fejleményt, mielőtt ünnepélyesen körbeadtam volna a szárított húst mindenkinek a fedélzeten, mint erősítő rágcsálnivalót. Elég, ha csak annyit mondok, hogy aznap pokoli nagy csumafoltot hagytunk magunk után.
Függetlenül attól, hogy olyan csumafoltok keletkeznek, amelyeket a tengeri radarok is érzékelhetnek, vagy hogy ki kell dobnunk a kedvenc húsdarabunkat, rossz ételek előfordulnak. Győződjön meg róla, hogy ellenőrzi a hozzávalókat, és megfelelően előkészíti és tárolja a vadat, hogy a jövőben csökkentse a rossz ételeket.