1976-1990: Lennox az 1980-as évek közepén
Lennox az 1980-as évek közepén
1976-ban Lennox a Dragon’s Playground nevű zenekar fuvolistája volt, és még azelőtt távozott, hogy a televízió Új Arcok című műsorában szerepeltek volna. 1977 és 1980 között a The Tourists nevű brit popzenekar énekesnője volt, amely az első közös munkája volt Dave Stewarttal.
Lennox és Stewart második együttműködése, az 1980-as évek szinti-pop duója, az Eurythmics hozta meg számára a legnagyobb hírnevet, a duó alt, soulos hangzású énekesnőjeként. Az Eurythmics karrierjének elején Lennox androgünségéről volt ismert, öltönyöket viselt, és egyszer Elvis Presley-t utánozta. Az Eurythmics számos kislemezt adott ki az 1980-as években, köztük a “Sweet Dreams (Are Made of This)” (amerikai number one és brit number two), “There Must Be an Angel (Playing with My Heart)” (brit number one), “Love Is A Stranger”, “Here Comes the Rain Again”, “Sisters Are Doin’ It for Themselves”, “Who’s That Girl?”, “Would I Lie to You?”. (ausztrál listavezető), “Missionary Man”, “You Have Placed a Chill in My Heart”, “Thorn in My Side”, “The Miracle of Love” és “Don’t Ask Me Why”. Bár az Eurythmics hivatalosan sosem oszlott fel, Lennox 1990-ben meglehetősen egyértelműen szakított Stewarttal. Ezt követően szólókarrierbe kezdett.
Lennox és Stewart az 1990-es évek végén újra összehívta az Eurythmicset a Peace című albummal, amely tíz év óta az első új anyagot tartalmazó albumuk volt. Az ezt követő koncertkörutat befejezték, amelynek bevételét a Greenpeace és az Amnesty International javára ajánlották fel. Lennox nyolc Brit Awards-díjat kapott, köztük rekordot jelentő hatszor lett a legjobb brit női előadó. A díjak közül négyet az Eurythmicsszel töltött ideje alatt kapott, egy másik díjat pedig a duónak ítéltek oda 1999-ben a zenéhez való kiemelkedő hozzájárulásért.
A “Put a Little Love in Your Heart” című 1988-as kislemezdal egy duett volt Al Greennel, amelyet a Scrooged című film soundtrackjére vettek fel. Bár a producere Dave Stewart volt, a dal Lennox és Green nevéhez fűződik. Ez az egyszeri kislemez az amerikai Billboard Hot 100-as listán a 9., Ausztráliában a 6. helyet érte el, az Egyesült Királyságban pedig top 40-es sláger volt. Lennox még ugyanebben az évben előadta az “Ev’ry Time We Say Goodbye” című Cole Porter-dalt egy cameo-szerep erejéig Derek Jarman Edward II című filmjében. Ezután fellépett David Bowie-val és a Queen túlélő tagjaival az 1992-es Freddie Mercury Tribute koncerten a londoni Wembley Stadionban, ahol az “Under Pressure”-t adták elő.
1992-1993: Diva
Lennox 1992-es szóló debütáló albumán, a Diva-nál kezdett el dolgozni korábbi Trevor Horn pártfogoltjával, Stephen Lipsonnal. A lemez kereskedelmi és kritikai sikert aratott, az Egyesült Királyságban az első, Ausztráliában a hetedik, Németországban a hatodik, az Egyesült Államokban pedig a 23. helyen szerepelt, ahol kétszeres platinalemez lett. Lennox ismertségét növelte a Diva kislemezdalai, köztük a “Why” és a “Walking on Broken Glass”. A “Why” az 1992-es MTV Video Music Awards-on elnyerte a legjobb női videónak járó MTV-díjat, míg a “Walking on Broken Glass” klipje a rokokó korszakban játszódott, Hugh Laurie és John Malkovich színészek közreműködésével. A “Little Bird” egy dupla A-oldalt is alkotott a “Love Song for a Vampire” című dallal, amely Francis Ford Coppola 1992-es Bram Stoker’s Dracula című filmjének soundtrack-vágása volt. A “Precious” című kislemezének B-oldala egy saját szerzemény volt, a “Step by Step”, amely később Whitney Houston slágere lett a The Preacher’s Wife című film soundtrackjén. A “Keep Young and Beautiful” című dal bónusz számként került fel a CD kiadásra (az eredeti bakelit albumon csak tíz szám volt).
A lemez az Egyesült Királyság albumlistájának első helyére került, és azóta csak az Egyesült Királyságban több mint 1,2 millió példányban kelt el, és négyszeres platina minősítést kapott. Az Egyesült Államokban is sikeres volt, ahol a top 30-as slágerlistán szerepelt, és több mint 2 700 000 példányban kelt el. 1993-ban az album felkerült a Q magazin “1992 50 legjobb albuma” listájára. A Rolling Stone magazin (1992. június 25., 41. oldal) úgy jellemezte az albumot, mint “…state-of-the-art soul pop…”, és szerepel a Rolling Stone (1999. május 13., 56. oldal) “Essential Recordings of the 90’s” listáján. Az album az 1993-as Brit Awards-on a legjobb brit albumnak járó díjat nyerte el.
1995-2000: Medusa és visszatérés az Eurythmicshez
Noha Lennox ismertsége egy időre csökkent, mivel két gyermekét a média reflektorfényén kívül akarta nevelni, folytatta a lemezkészítést. Második albuma, a Medusa 1995 márciusában jelent meg. Kizárólag feldolgozásokból állt, amelyek eredetileg mind férfi előadók, köztük Bob Marley, a Clash és Neil Young felvételei voltak. Az album az Egyesült Királyság albumlistáján az első helyen szerepelt, Ausztráliában az 5. helyen, az Egyesült Államokban pedig a 11. helyen végzett, 60 hetet töltött a Billboard 200-as listáján, és az Egyesült Államokban eddig több mint 2 000 000 példányban kelt el. Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban egyaránt dupla platina státuszt ért el. Az album négy brit kislemezt hozott: “(amely az Egyesült Királyság kislemezlistájának 2. helyére került, ami Lennox eddigi legmagasabb szólócsúcsa), az “A Whiter Shade of Pale”, a “Waiting in Vain” és a “Something So Right”. Az albumot az 1996-os Grammy-díjkiosztón jelölték a legjobb pop vokális album kategóriában, de Joni Mitchell Turbulent Indigo című dalával szemben alulmaradt, Lennox azonban a “No More I Love You’s” című kislemezért elnyerte a legjobb női pop vokális előadásért járó Grammy-díjat. Bár Lennox nem volt hajlandó turnézni az albumhoz kapcsolódóan, mégis adott egy nagyszabású, egyszeri koncertet a New York-i Central Parkban, amelyet lefilmeztek, és később házi videón is kiadtak. Lennox 1995-ben az Apollo 13 című film filmzenéjéhez nyújtott egy terjedelmes szóló vokális előadást (szöveg nélkül).
Szólókarrierje kezdete óta Simon Fuller menedzsere szerint Lennox fontos, de kevéssé ismert szerepet játszott a Spice Girls sikerében, arra bátorítva a csapatot, hogy “hamvasítsák” karakterüket, ami hozzájárult ahhoz, hogy világszerte a slágerlisták élére kerüljenek. 1997-ben Lennox újrafelvette az Eurythmics “Angel” című számát Diana, walesi hercegnő számára: Tribute albumhoz, és a “Mama” című dalt is felvette a The Avengers soundtrack albumhoz. 1998-ban, egy közös barát (a Tourists egykori tagja, Peet Coombes) halála után újra összeállt Dave Stewarttal. Miután nyolc év után először léptek fel együtt egy lemezkiadói bulin, Stewart és Lennox 1989 óta először kezdtek el együtt írni és felvenni. Ennek eredménye a Peace című album lett. A cím a duónak a globális konfliktusokkal és a világbékével kapcsolatos folyamatos aggodalmát hivatott tükrözni. A lemezt egy koncerttel népszerűsítették a Greenpeace Rainbow Warrior II nevű hajóján, ahol régi és új dalok keverékét játszották. Az “I Saved the World Today” volt a vezető kislemez, amely a brit kislemezlistán a tizenegyedik helyig jutott. Egy másik, 2000 elején megjelent kislemez, a “17 Again” bekerült a brit top 40-be, és az USA dance chartjának élére. 2002-ben Lennox megkapta a Billboard Century Awardot; a Billboard magazin legmagasabb elismerését, melynek főszerkesztője, Timothy White úgy jellemezte őt, mint “az egyik legeredetibb és legfeledhetetlenebb hatással bíró művész a modern könnyűzene történetében.”
2003-2007:
2003-ban Lennox kiadta harmadik szólóalbumát Bare címmel. Az album az Egyesült Királyságban a 3., Ausztráliában a 10., az Egyesült Államokban pedig a 4. helyig jutott – ez volt az eddigi legmagasabb listás albuma az USA-ban. Az album népszerűsítése érdekében első turnéjára indult szólóelőadóként. Az egyszerűen Solo Tour címet viselő turné az album megjelenése előtt volt, és az Egyesült Államokba és Európába is ellátogatott, az Egyesült Királyságban csak egy két éjszakás megállóval a londoni Saddler’s Wells Theatre-ben. Az album mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban arany minősítést kapott, és a 46. Grammy-díjátadón a legjobb popalbum kategóriában jelölték. Az albumhoz egy DVD is megjelent, amely interjúkat és Lennox dalainak akusztikus változatait tartalmazta.
2004-ben Lennox elnyerte a legjobb dalnak járó Oscar-díjat A Gyűrűk Ura című filmből az “Into the West” című dalért: A király visszatérése című dalért, amelyet Fran Walsh forgatókönyvíróval és Howard Shore zeneszerzővel közösen írt. Lennox élőben adta elő a dalt a 76. Oscar-díjátadón. A dal Grammy-díjat és Golden Globe-díjat is nyert. Korábban a Use Well the Days című dalt is felvette a filmhez, amelynek szövegében számos Tolkien-idézet szerepel. Ez szerepel a film soundtrack CD-jének “különleges kiadásához” mellékelt bónusz DVD-n. 2004 közepén Lennox kiterjedt észak-amerikai turnéra indult Stinggel. 2005 júliusában Lennox fellépett a londoni Hyde Parkban megrendezett Live 8 koncerten Madonnával, Stinggel és más népszerű zenészekkel együtt.
2005-ben Lennox és Stewart két új dalon dolgoztak együtt az Eurythmics Ultimate Collection című válogatásalbumán, amelyről az “I’ve Got a Life” 2005 októberében jelent meg kislemezként. A dalhoz készült promóciós videóban Lennox és Stewart a jelenben lépnek fel, miközben mögöttük televíziós képernyőkön korábbi Eurythmics-klipek képei játszódnak le. A kislemez a brit kislemezlistán a tizennegyedik helyen végzett, az Egyesült Államokban pedig első számú dance sláger lett. 2005. november 14-én a Sony BMG újracsomagolta és kiadta az Eurythmics régi katalógusát 2005 Deluxe Edition Reissues címmel. Lennox Herbie Hancockkal is együttműködött, a “Hush, Hush, Hush” című dalt készítve a Possibilities című kollaborációs albumon 2005 augusztusában.
2007-2008: Songs of Mass Destruction és AIDS aktivizmus
Megszüntetve hosszú együttműködését Stephen Lipsonnal, Lennox negyedik szólóalbumát, a Songs of Mass Destructiont Los Angelesben rögzítette a veterán producerrel, Glen Ballarddal (aki Alanis Morissette Jagged Little Pill című albumának producere volt). A lemez 2007. október 1-jén jelent meg, és ez volt Lennox utolsó stúdióalbuma a BMG-vel kötött szerződése alatt. Az Egyesült Királyságban a 7., az Egyesült Államokban pedig a 9. helyen végzett. Lennox úgy nyilatkozott, hogy szerinte az album “tizenkét erős, erőteljes, igazán érzelmes dalból áll, amelyekhez az emberek kapcsolódni tudnak”. Ha ezt eléri, azt mondja, “büszke lehetek rá , nem számít, hogy tíz vagy 50 millió példányban fogy el”. Lennox úgy jellemezte a lemezt, mint “egy sötét albumot, de a világ egy sötét hely. Feszült, viharos. A legtöbb ember életét mindenféle drámák tarkítják: vannak hullámvölgyek, vannak hullámvölgyek – a pislákoló gyertya”. Hozzátette: “Az emberek fele iszik vagy drogozik, hogy ezt elzsibbassza. Sok embernek fájdalmai vannak.”
Az album első kislemeze a “Dark Road” volt, amely 2007. szeptember 24-én jelent meg. Az album egy másik dala, a “Sing” Lennox és 23 neves női előadó közreműködésével készült: Anastacia, Isobel Campbell, Dido, Céline Dion, Melissa Etheridge, Fergie, Beth Gibbons, Faith Hill, Angelique Kidjo, Beverley Knight, Gladys Knight, k.d. lang, Madonna, Sarah McLachlan, Beth Orton, Pink, Kelis, Bonnie Raitt, Shakira, Shingai Shoniwa, Joss Stone, Sugababes, KT Tunstall és Martha Wainwright. A dalt a Treatment Action Campaign nevű HIV/AIDS-szervezet számára történő pénzgyűjtés és figyelemfelkeltés céljából vették fel. Az énekesek között szerepel a TAC aktivista tagjainak saját énekegyüttese, a The Generics, amelynek CD-je Lennoxot a “Sing” elkészítésére inspirálta. A Songs of Mass Destruction népszerűsítése érdekében Lennox egy elsősorban észak-amerikai turnéra indult Annie Lennox Sings címmel, amely 2007 októberében és novemberében tartott.
2008-2009: The Annie Lennox Collection és távozás a Sony-tól
A Sony BMG-vel kötött szerződését befejezve Lennox kiadta a The Annie Lennox Collection című válogatásalbumot. Az eredetileg 2008 szeptemberére tervezett megjelenési dátumot több hónappal eltolták, hogy Lennox felépülhessen hátsérüléséből. Az összeállítás végül 2009. február 17-én jelent meg az Egyesült Államokban, 2009. március 9-én pedig az Egyesült Királyságban és Európában. A tracklistán szerepelnek dalok a négy szólóalbumáról, egy a Bram Stoker’s Dracula soundtrackjéről, valamint két új dal. Ezek közül az egyik Ash “Shining Light” című kislemezének feldolgozása. A másik az angol Keane együttes egyik dalának feldolgozása, amely eredetileg a 2000-ben megjelent első kislemezük B-oldala volt. Lennox az eredeti “Closer Now” címről “Pattern of My Life”-ra nevezte át a dalt. Az album limitált, 3 lemezes kiadása tartalmazott egy DVD-összeállítást, amely Lennox 1992 óta készült legtöbb szóló videoklipjét tartalmazza, valamint egy második CD-t ritkább dalokkal, köztük az R.E.M. “Everybody Hurts” című dalának Alicia Keys-szel közös verzióját és Lennox Oscar-díjas “Into the West” című dalát A Gyűrűk Ura harmadik filmjéből. Az album a 2. helyen lépett be az Egyesült Királyság albumlistájára, és hét hétig a top 10-ben maradt.
Lennox lemezszerződése a Sony BMG-vel a Songs of Mass Destruction és az azt követő The Collection című retrospektív album megjelenésével ért véget, és a sajtóban 2007 végén/ 2008 elején sokat cikkeztek a Lennox és a lemezkiadó közötti nyilvánvaló ellenségeskedésről. Lennox azt állította, hogy miközben 2007 decemberében Dél-Afrikába utazott, hogy megjelenjen a 46664 kampányon Johannesburgban, a kiadó regionális vállalati irodája három héten keresztül nem válaszolt a hozzá intézett telefonhívásokra és e-mailekre, és teljesen elmulasztotta a Sing projektet a tervek szerint népszerűsíteni. Miután visszatért az Egyesült Királyságba, Lennox találkozott a Sony BMG UK vezetőjével, Ged Dochertyvel, aki “megalázónak” találta a dél-afrikai kirendeltséggel kapcsolatos problémákat. A debakli (amely részben akkor gyulladt ki, amikor Lennox elégedetlensége a dél-afrikai irodával kapcsolatban nyilvánosságra került a blogján) azonban olyan sajtóértesülésekhez vezetett, amelyek tévesen azt állították, hogy a Sony BMG kirúgta őt. Maga a lemezkiadó gyorsan cáfolta a pletykát, kijelentve, hogy Lennox szerződése velük csupán teljesült, és remélik, hogy Lennox fontolóra veszi, hogy náluk maradjon. A brit bulvárlap, a Daily Mirror ezt követően visszavonta azt a cikket, miszerint a kiadó dobta őt.
2010-2013: Az Island Records és az A Christmas Cornucopia
2010 augusztusában Lennox új szerződést kötött az Island Records-szal az Egyesült Királyságban és a Decca Records-szal az Egyesült Államokban (mindkettő a Universal Music Group része). Első kiadványa egy karácsonyi album volt A Christmas Cornucopia címmel, amely 2010. november 15-én jelent meg. Az album olyan hagyományos ünnepi dalok Lennox-féle interpretációit tartalmazza, mint a “Silent Night” és a “The First Noel”, valamint egy új szerzeményt, az “Universal Child”-ot, amely 2010. október 13-án jelent meg kizárólag letölthető kislemezként. Lennox korábban már bemutatta a dalt az American Idol Gives Back tévéműsorban 2010 áprilisában. Az albumról az “Angels from the Realms of Glory” című dalt énekelte a TNT Christmas in Washington című különkiadásához.
A lemez második kislemezdalához, a “God Rest Ye Merry Gentlemen”-hez klip is készült. Lennox 2010 decemberében a Loose Women című brit talkshow-ban is előadta a számot, és interjút is készítettek vele. A Metacritic szerint az A Christmas Cornucopia “általában kedvező értékeléseket” kapott. Ian Wade a BBC Music-tól nagyon pozitív kritikát adott az albumról, mondván, hogy “ez a gyűjtemény ugyanúgy az ünnepi szezon részévé válhat, mint a szeretteivel folytatott viták”. Sal Cinquemani a Slant Magazine-tól 3,5/5-re értékelte az albumot, és azt mondta: “Lennox inspiráltabbnak tűnik az A Christmas Cornucopia-n, mint évek óta bármikor”. John Hunt a Qatar Today magazintól 9/10-et adott az albumnak, és azt mondta: “különösen a ‘God Rest Ye Merry Gentlemen’ vokális munkája és zenei hangszerelése olyan hatásos, hogy az már-már ijesztő.”
2012. június 4-én Lennox a királynő gyémántjubileumi koncertjének részeként fellépett a londoni Buckingham-palota előtt, augusztus 12-én pedig a 2012-es nyári olimpiai játékok záróünnepségén adta elő a “Little Bird” című dalt.
2014-2019: Nostalgia
2014 októberében Lennox kiadta hatodik szólóalbumát, a Nostalgia címűt. Az album Lennox gyerekkori kedvenc soul, jazz és blues dalainak gyűjteménye. Mike Wass, az Idolator kritikusa úgy nyilatkozott, hogy Lennox “saját, utánozhatatlan pörgést ad” a kiválasztott számoknak. Az I Put a Spell on You című kislemezdal 2014. szeptember 15-én kapott először rádiójátékot Ken Bruce-tól a BBC Radio 2 műsorában. Megjelenésekor az album bekerült az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok Top 10-es listájára, és első lett az amerikai Billboard Top Jazz Albums listáján. Az albumot Grammy-díjra jelölték a Legjobb Traditional Pop Vocal Album kategóriában. 2015. január 28-án Lennox élő koncertet adott a Los Angeles-i Orpheum Színházban An Evening of Nostalgia with Annie Lennox címmel. A műsort 2015 áprilisában adta le a PBS az Egyesült Államokban, nemzetközileg pedig 2015 májusában jelent meg DVD-n és Blu-rayen.
2019-jelen: Lepidoptera
2019 májusában Lennox kiadta a Lepidoptera című lemezt, amely négy rögtönzött zongoradalt tartalmaz. Az EP Lennox “Now I Let You Go…” című művészeti installációjának kísérő darabjaként szolgál a MASS MoCA-ban. Ez Lennox első önállóan forgalmazott lemeze.