Billy Bragg, teljes nevén Steven William Bragg, (született 1957. december 20-án, Barking, Essex, Anglia), brit énekes, dalszerző, gitáros és író, aki az 1980-as évek közepén a kritikusok kedvence és a populista aktivizmus bajnoka lett, amikor a személyes és a politikai témákat szerelmes és lelkiismeretes dalokban ötvözte.
Bragg munkásosztálybeli családban született Nagy-London keleti részén, rövid ideig egy punkbandában (Riff Raff) játszott, majd kivásárolta magát a brit hadseregből, mielőtt modern trubadúrrá vált. A Clash által inspirált, részben punk, részben népdalénekes, elektromos gitárján dalokat pattogtatott minden számára nyitva álló színpadon. Bemutatkozó albuma, a Life’s a Riot with Spy vs. Spy a kritikusok elismerését hozta, a brit Top 30-ba került, és 1984-ben az “A New England” című slágert hozta. Bragg elkötelezett szocialista, az 1984-85-ös brit bányászsztrájk idején számos jótékonysági koncertet adott. (Később segített megalakítani a Red Wedge nevű szervezetet és turnét, amely a Munkáspártot támogatta.)
Bragg az első albumok takarékos hangszerelését kiegészítve egyre csiszoltabb munkákat kezdett kiadni, köztük a Talking with the Taxman About Poetry-t (1986), amelyen a Motown ihlette “Levi Stubbs’ Tears” és a Workers Playtime-ot (1988). A dogmatikusabb The Internationale (1990) után a Don’t Try This at Home (1991) és a William Bloke (1996) című albumokon a dalszerzésben újra visszatért az egyszerű, költői szövegek és a felidéző dallamok jellegzetes keverékéhez, amelyet Bragg érzelmes, Cockney-érzelmekkel átszőtt hangja közvetít. Bragg népszerűbb Nagy-Britanniában (ahol 1988-ban első helyezést ért el a Beatles “She’s Leaving Home” című dalának feldolgozásával), mint az Egyesült Államokban, ennek ellenére együttműködött az amerikai alternatív-rock zenekarral, a Wilco-val a Mermaid Avenue (1998) című albumon, amely a népzene legendájának, Woody Guthrie-nak a szövegeire épült; a Mermaid Avenue Vol. II 2000-ben jelent meg. Egy másik posztumusz együttműködés Guthrie-val, a Mermaid Vol. III, 2012-ben egyidejűleg jelent meg egy boxszettel, amely az első két albummal, a Mermaid Avenue-val egybecsomagolta: The Complete Sessions címmel. Az ezt követő albumok között szerepelt az England, Half English (2002) és a Mr. Love & Justice (2008), amelynek címét Colin MacInnes, az 1950-es és 60-as évek brit ifjúsági kultúrájának krónikása Colin MacInnes regényéből kölcsönözte.
Amint a brit kulturális és politikai élet egyszerre oszlott szét az Egyesült Királyság alkotóelemeire és vált egyre inkább multikulturálissá, Bragget az angol identitás fogalma kezdte érdekelni, amely a The Progressive Patriot című könyvének egyik központi témája: A Search for Belonging (2006) című könyvének középpontjában. 2011-ben kiadta a Fight Songs című összeállítást, amely olyan politikai dalokból állt össze, amelyeket nagyjából az előző 10 év során ingyenesen letölthető formában tett közzé a weboldalán. A 2013-ban megjelent Tooth & Nail című lemezen többnyire személyes szerzeményei keveredtek a politikailag átitatott művek egy részével, mindezt folk- és country-ízű zenei háttérrel.
Bragg és az amerikai énekes-dalszerző Joe Henry 2016 márciusában négy napon át mintegy 3000 mérföldet (4800 km) utazott vonattal Chicagótól Los Angelesig, és útközben megállt olyan városokban, mint a texasi San Antonio és az arizonai Tucson, hogy egy sor country, folk és blues standardot rögzítsen a várótermekben és a pályaudvarok peronjain. Az így készült album, a Shine a Light: Field Recordings from the Great American Railroad (2016) című albumon nem hiányoztak a vonatdalok, köztük Leadbelly “Rock Island Line” című dala. Ennek a dalnak a felvétele – amely az 1950-es évek közepén a skiffle mozgalom katalizátoraként szolgált Nagy-Britanniában, amikor Lonnie Donegan rögzítette – előhírnöke volt Bragg következő nagy projektjének, a Roots, Radicals and Rockers című könyv megírásának: How Skiffle Changed the World (2017).
A pamfletíró Thomas Paine által inspirálva Bragg ezután egy szigorúan politikai traktátust írt, A szabadság három dimenziója (2019) címmel, amelyben a szólásszabadságról elmélkedett a növekvő tekintélyelvűség korában, és a szabadság, az egyenlőség és az elszámoltathatóság összekapcsolása mellett érvelt. Szintén 2019-ben jelent meg a Best of Billy Bragg at the BBC 1983-2019, amely Bragg BBC rádiónak adott élő előadásainak gyűjteménye. Bragg hosszú kapcsolata a BBC-vel 1983-ra nyúlik vissza, amikor az akkor még új lemezlovas, miután a neves lemezlovas, John Peel az adásban megjegyezte, hogy curryre éhes, megjelent a BBC stúdiójában egy adag indiai étellel és első albumának egy példányával, amelynek egy részletét Peel ezután az adásban lejátszotta.