A hírszerkesztőségek az arab szavakra vonatkozó stílusszabványokkal küzdenek.
Andy Zieminski
Zieminski ([email protected]) az AJR szerkesztőségi munkatársa.
Az Associated Press Stylebook közel 25 évig ragaszkodott ahhoz, hogy a “Korán” és a “Mohammed” legyen a helyes írásmódja két gyakran használt arab szónak. Aztán 2000-ben a “Korán” és a “Mohamed” helyett a “Korán” és a “Mohamed” szót választotta, a 2003-as nyomtatott kiadásban pedig az “al-Kaida” szóval egészítette ki. A változtatások nemcsak az AP-nél, hanem országszerte a szerkesztőségekben is zajló egyensúlyozásról tanúskodnak. Egy e-mailben adott interjúban Norm Goldstein, a Stylebook szerkesztője azt írta: “Igyekszünk olyan helyesírást találni, amely érthető az Egyesült Államok olvasói számára, és a lehető legközelebb áll a tényleges kiejtéshez”. De ahogy a szerkesztők San Antoniótól Detroitig elmagyarázták az AJR-nek, a stílusbírák nem feltétlenül értenek egyet.
Dan Puckett, a San Antonio Express-News szövegszerkesztője:
Az új variációk zavart keltenek, mondja Puckett, aki nem ért egyet az AP döntésével, hogy megváltoztassa néhány bevett helyesírást. “Hallottam, hogy az emberek megakadtak a ‘Qurán’ ‘Q’-val való ‘Q’-val való ‘hogyan kell ezt kiejteni?'”. Puckett, a St. Petersburg Times stíluskönyv bizottságának korábbi elnöke úgy véli, hogy az amerikaiak kevésbé valószínű, hogy rosszul ejtik ki a “Koránt”, mert az ismertebb.
Kay Siblani, az Arab American News ügyvezető szerkesztője:
Siblani, aki egy kétnyelvű lapot vezet, amely a délkelet-michigani arab-amerikai közösséget szolgálja ki, nem szereti, ha az emberek az iszlám szent könyvre az első szótag hangsúlyozásával hivatkoznak, mint a “Koe-ran”-ban. “Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy ‘A-rab’ vagy ‘Sa-dam'” – mondja. “Ez olyan, mint egyfajta szándékos becsmérlés.” Ami a helyesírást illeti, szerinte az újságoknak olyat kellene használniuk, amely jobban tükrözi az eredeti kiejtést – Korán.
Alex Cruden, a Detroit Free Press főszerkesztője:
“Megpróbálunk egyértelműek és következetesek lenni minden olvasó számára, ugyanakkor igyekszünk érzékenyek lenni a kisebb csoportokra” – mondja Cruden, akinek az újságja egy arab-amerikaiak által sűrűn lakott területen jelenik meg. “Az érzékenység fontos, ha az a benyomás alakul ki, hogy egy kiadvány nem érti, amit egy bizonyos helyesírással lehet közvetíteni.” A Free Press korábban a “Korán” szót használta, de egy-két évvel ezelőtt a stílusa “Korán”-ra változott. Egy analóg példát hoz fel: “Egyes csoportok hispánnak, mások latinónak nevezik magukat. Ugyanez a helyzet az indiánokkal és az amerikai őslakosokkal. A mi stílusunk az, hogy úgy hívjuk őket, ahogyan ők hívják magukat”.
David Jrolf, a Boston Globe éjszakai szerkesztője:
A Globe, mondja Jrolf, számos kritériumot használ – “amit a médiában látunk, nyilvános dokumentumokat, amit a külföldi szerkesztőségünk mond nekünk” – a stílus meghatározásához. Azért használja a “Korán” helyesírást, mert “amerikai közönségünk van”, mondja Jrolf. “Azt kell használnunk, ami a közönségünk számára a legáltalánosabb”. A “síita” helyesírása azonban más indokláson alapul. “Azt mondták nekünk, hogy a Közel-Keleten elfogadottabb az aposztróffal” – mondja Jrolf. Az “al-Kaida” pedig több inkarnáción ment keresztül 9/11 előtt, amikor különböző időpontokban “al-Kaida”, “al-Kaida” és “Al-Kaida” néven jelent meg. A lap végül az Al Qaeda mellett döntött.
Ray Hanania, szabadúszó rovatvezető:
Hanania, egy palesztin származású amerikai, aki szindikált rovatot ír a Közel-Keletről, azt szeretné, ha az arab szavak helyesírására egy iparági szintű szabványt vezetnének be, hogy enyhítsék a félreértéseket. “Ha nem arab rovatvezetőként azt írom a történetemben, hogy ‘Mohamed’,” mondja, “akkor az olvasók, akik történetesen arabok vagy muszlimok vagy mindkettő, olyan jelentést vesznek ki belőle, amit az író nem akart”. Az arab nyelvű világ sokszínűségét tekintve azonban elismeri, hogy nehéz lenne egyetemes stílust kialakítani: “A Közel-Keleten senki sem fog egy arab világbeli stíluskönyvet készíteni.”