By Jennifer Thomas
HealthDay Reporter
Február 12., péntek (HealthDay News) — A múlt heti jelentés szerint a márkás tonhalkonzervek mintáinak több mint fele több higanyt tartalmazott, mint amennyit az amerikai környezetvédelmi ügynökség (EPA) biztonságosnak ítélt, aggodalmat keltett a tonhalimádók körében.
Mégis ugyanez a jelentés megállapította, hogy a tonhalkonzerv-minták mindössze 5 százaléka tartalmazott olyan higanyszintet, amely meghaladta az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) biztonsági előírásait, amelyek kevésbé szigorúak, mint az EPA előírásai.
A fogyasztók számára a kérdés az: Mi a helyzet? És nyugodtan fogyaszthatják-e továbbra is azt a tonhalas szendvicset?
“Soha nem mondjuk, hogy “ne egyél tonhalat” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Shawn Gerstenberger, a Nevada Las Vegas-i Egyetem környezetvédelmi és foglalkozás-egészségügyi professzora. “Azt mondjuk, hogy ha a magas kockázati csoportba tartozik, és aggódik a higanyexpozíció miatt, van néhány egyszerű fogyasztói választás, amellyel korlátozhatja az expozíciót.”
A tanulmányban, amely az Environmental Toxicology & Chemistry februári számában jelent meg, a kutatók több mint 300 tonhalkonzerv-mintát vizsgáltak, és megállapították, hogy a “fehér” tonhal, vagy albacore, következetesen magasabb higanykoncentrációt mutat, mint a “világos” tonhal.
A halak általában kétféleképpen halmozzák fel a higanyt: vagy úgy, hogy bőrükön vagy pikkelyeiken keresztül magából a vízből veszik fel, vagy úgy, hogy más, higanyt tartalmazó élőlényeket fogyasztanak. Mivel az albacore nagyobb faj, amely a táplálékláncban feljebb helyezkedik el, mint a könnyű tonhalfajok, általában több higanyt tartalmaz, magyarázta Gerstenberger.
Az EPA és az FDA szerint a magas kockázatú csoportoknak, köztük a terhes nőknek, a szoptató anyáknak, azoknak a nőknek, akik terhesek lehetnek, és a kisgyermekeknek a heti tonhalfogyasztásukat legfeljebb heti 12 uncia (két étkezés) könnyű tonhalra, vagy legfeljebb 6 uncia albacore-ra kell korlátozniuk.
Míg a szövetségi ügynökségek egyetértenek a fogyasztási irányelvekben, az FDA és az EPA egy jelentős kérdésben eltér egymástól: az arra vonatkozó előírások, hogy mennyi higanyt tartalmazhat a tonhal egyáltalán biztonságosan.
Az FDA a kereskedelmi forgalomban kifogott halak esetében legfeljebb 1,0 ppm (parts per million) higanytartalmat határoz meg. Az amerikai élelmiszerboltokban árult tonhal nagy része kereskedelmi céllal fogott tonhal, ezért az FDA előírásai vonatkoznak rá.
Az EPA eközben az ország tavai és patakjai feletti joghatóságának részeként szabályozza a sport- vagy szabadidős horgászatot. Az EPA szigorúbb szabványt állapít meg, amely szerint a higany mennyisége nem haladhatja meg a 0,5 ppm-et.
A fogyasztóknak tehát melyik szabványra kell figyelniük?
“Az EPA nagy munkát végzett az expozíció értékelésében” – mondta Gerstenberger. “Nem azt mondom, hogy az FDA nem, de nehéz azt állítani, hogy a szabványt annak kellene meghatároznia, aki a halat kifogja. Úgy érezzük, hogy inkább a biztonság oldalára tévedünk, és az alacsonyabb szabványt vesszük figyelembe.”
A Nemzeti Halászati Intézet azonban vitatta ezt a következtetést. Gavin Gibbons, a Nemzeti Halászati Intézet, a kereskedelmi halászokat, termelőket, éttermeket és feldolgozókat képviselő kereskedelmi szövetség médiakapcsolatokért felelős igazgatója szerint a tonhalban található nyomokban lévő higany nem ellensúlyozza a tonhal fogyasztásának egészségügyi előnyeit.
A tonhalfogás helye szerinti óceánokban található higany nagy része természetes eredetű. Az elsődleges források az ásványi lerakódások, a víz alatti nyílások vagy a vulkánok.
Az EPA-t elsősorban az érdekli, hogy mi kerül az ország tavaiba és patakjaiba az ipari vagy más emberi tevékenység miatt, és Gibbons szerint az EPA nem tolerálja a szennyezőket.
“A kereskedelmi és a sportfogásból származó halak nagyon különbözőek, és a megengedett higanyszint is más” – mondta Gibbons. “Az FDA a higany emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálja, míg az EPA szabványa a közművekre és a környezetre vonatkozó szabályozási hatáskörén alapul. Ők nem fogyasztási okokból szabályoznak, hanem a környezet egészsége miatt.”
És, tette hozzá Gibbons, “egyetlen szakértői véleményezett tanulmányban sem találtak olyan esetet, amikor a kereskedelmi forgalomban kapható tenger gyümölcseinek normális fogyasztása higanytoxicitást okozott volna. Soha senki nem betegedett meg az éttermekben és szupermarketekben kapható tenger gyümölcseiből származó metilhigany miatt.”
Az FDA irányelvei továbbá – mondta – tartalmaznak egy beépített bizonytalansági tényezőt, amely a higanyexpozíciót tízszer alacsonyabb szintre korlátozza, mint a káros hatásokkal összefüggésbe hozott legalacsonyabb szintek.
“A tonhalkonzervek biztonságosak” – mondta Gibbons. “A fogyasztóknak bízniuk kell abban, hogy a tonhalkonzerv továbbra is a sovány fehérje és az omega-3 zsírsavak biztonságos, egészséges forrása.”
Míg Gerstenberger egyetértett azzal, hogy az óceánokban található higany nagy része természetes eredetű, az emberi tevékenység – például az akkumulátorok elégetése és az ipar – is hozzájárult, mondta.”
A halak higanytartalma nagyban függ a környezetüktől, beleértve a kifogás helyét és a halak méretét. Gerstenberger elmondta, hogy a tanulmányban vizsgált márkaneveket nem árulja el, mert arra számít, hogy a legmagasabb higanytartalmúak az év folyamán ingadoznak, attól függően, hogy beszállítóik hol halásznak.
A higanymérgezés egészségügyi hatásai közé tartozik a központi idegrendszer károsodása, a halláskárosodás és a látásproblémák. Bár a magas kockázatú csoportokon kívül senki számára nincsenek konkrét higanyfigyelmeztetések, Gerstenberger azt javasolta, hogy más felnőttek is fogyasszanak tonhalat mértékkel – bár hogy ez a mennyiség mennyi lehet, azt mindenki csak találgatni tudja.
“Rengeteg egészségügyi előnye van a tonhal és más halak fogyasztásának, amelyeket dokumentáltak” – mondta Gerstenberger. “Fontos, hogy a fogyasztók mindezt mérlegeljék és döntsenek.”
A kutatók felszólították a szövetségi szabályozó hatóságokat, hogy kötelezzék a tonhalkonzervgyártókat, hogy részletes tájékoztatást nyújtsanak a fogyasztóknak a higanytartalomról, és tegyék közzé a tonhal betakarítási helyét.